Írország ókori történelméről az ír mitológia , néhány Római Birodalom történetíró utalásai és a régészeti leletek alapján vannak ismereteink. A sziget első lakói a középső kőkorszak , Kr.e. a I.e. 8. évezred érkezhettek, amikor a sarki jégsapkák kezdtek visszahúzódni. Kb. 3000 évvel később a kontinensről behozták a földművelést, és ezzel létrejött egy magas neolitikum kultúra. Ebből az ídőszakból származnak a hatalmas kőtömbök, melyeket rituális és asztrológiai célokra állítottak különböző helyeken. Kr.e. 2500 táján elkezdődött a bronzkor . Ebből az időből míves arany és bronz díszek, fegyverek maradtak ránk.
A kelták
A vaskor kezdetével érkeztek a szigetre a kelták . Valószínűleg négy hullámban hódították meg a szigetet, a Kr.e. I.e. 8. század és I.e. 1. század század között. (A kelták mítikus hódátásairól a Hódítások könyve tudósít.) Az utolsó a gael hullám volt. Ebben az időben több mint 100 apró királyság (tuath) jött létre az Ír-szigeten. Egyes királyok más királyok fölött is uralkodtak, mások csak korlátozott hatalommal rendelkeztek. Ebben a rendszerben elkülönült az arisztokrácia, a klérus és a parasztság. A harcokban csak az arisztokraták vettek részt. A klérus a druidák ból állt, ők foglalkoztak a közösségek vallási, szellemi életével, egészségével, ők adták tovább a kiválasztottaknak a mágikus, asztrológiai és történelmi tudást, ugyanakkor költők, zenészek is voltak. (Bár a fíli k is költők és zenészek voltak, nekik egészen más státuszuk volt a kelta társadalmakban, mint a druidáknak: ők mai kifejezéssel a hatalmi propagandáért feleltek.) A kelta társadalmakban a Brehon Törvények uralkodtak, melyek az áldozat társadalmi státuszától függően büntették a törvénytelenséget. Halálbüntetés nem volt.
A római hódítás
Kr.u. 43 -ban a rómaiak meghódították Britannia (provincia) . Skócia és Írország független maradt. Britannia és Írország között továbbra is fennmaradt a kereskedelmi kapcsolat, ám a Római Birodalom bukása után, a 400-as években az írek elfoglalták Skóciát, Wales t és Cornwall t. Később a britek mindenhonnan kiűzték őket, kivéve Skóciát, ahol a Dal Riata klán továbbélt. Ebből alakult később a skót királyság.
A kereszténység
Írországban a kereszténység a 400-as években kezdett elterjedni. Az első keresztény misszionárius egy Palladius nevű szerzetes volt, aki 431 -ben érkezett a szigetre. Egy évvel később megérkezett Szent Patrik is, Írország védőszentje. Ő volt a legsikeresebb terjesztője a keresztény hitnek, alakjához számtalan legenda fűződik. Állítólag Szent Patrik vezette be a latin ábécé t, amely igen fontos lépés volt, hiszen ezzel írott formában rögzíthették az igen gazdag ír orális kultúrát. Patrik és társai több száz templomot és kolostort alapítottak. A kolostorok lassan kulturális központokká váltak, és olyan hatalomra tettek szert, akár a kiskirályságok.
Középkor
A vikingek
A 9. század tól a vikingek folyamatosan támadták Britanniát, Írországot és Franciaország északi részét hadizsákmány gyűjtés céljából. 840 -ben egy egész évet maradtak Írországban. Néhány táborhelyen erődöt építettek, amelyek köré később városok épültek. Ilyen volt Dubhlinn ( Dublin ), Vadrefjord ( Waterford ) és Cork . 851 után az íreknek sikerült elűzniük őket, ám 914 -ben újra támadtak, visszahódítva Dublint és Waterfordot. A legerősebb ír király, Niall Glúndub - aki egyben a legerősebb klánhoz, az Uí Néill-hez (később O'Neill ) tartozott - megpróbálta kiűzni őket, ám 919 -ben egy csatában életét vesztette. A vikingek még két várost alapítottak: Veisfjordot ( Wexford ) és Limerick et. 950 után a támadások abbamaradtak, és a vikingek letelepedtek a keleti partoknál. Innen irányították a sziget egy részét, és idővel elíresedtek. Hatalmukat Brian Boru nagykirály törte meg, aki egyesítette az ír királyságokat. A clontarfi csata után, ahol maga Brian Boru is életét vesztette, elkezdődött egy hosszas viszálykodás az ír királyok között.
Az angolok (normannok)
A hatalomért folyó harc Írországban odáig fajult, hogy az egyik király, Dairmait Mac Murchada , a normannok hoz fordult: Pembroke earl jének, Richard de Clare -nek (akit Strongbow néven ismernek) segítségét kérte a hatalom megszerzéséhez. A normann lovag 1169 -ben seregével legyőzte Leinstert és Dublint, így Dairmait Mac Murchada átvehette a hatalmat a területek fölött. Halála után Strongbow lett az új király. Ám II. Henrik angol király angol király tartott attól, hogy egy megerősödött normann kolónia a riválisa lehet; 1155 -ben IV. Adorján pápa bulla engedélyt adott Henriknek, hogy elfoglalja Írországot, területeket ajánlva neki, ha megállítja az ír egyházban elhatalmasodott korrupciót. Henrik 1171 -ben támadta meg Írországot, így ő lett az első angol király, aki ír földre lépett. Miután megszerezte a hatalmat, Írországot fiának, Jánosnak adományozta, és kinevezte őt Írország lordjának. Halála után fia követte őt a trónon, így János király alatt Írország egyesült Angliával. Az angolok hatalma lassan a pale-re, a Dublin környéki területekre korlátozódott. Az ide települő angol arisztokrácia lassan elíresedett, ők lettek az úgynevezett Old English, akik közösséget vállaltak az írekkel, Írországot saját hazájuknak tartották, és a reformáció után is katolikusok maradtak.
Reformáció
A kezdetek
1536 -ban VIII. Henrik angol király szakít a pápával, és megalapítja az anglikán egyház at. Míg az angolok, walesiek, és később a skótok is, átvették a protestáns vallást, addig az írek megmaradtak katolikus nak. Ez a tény meghatározó volt az ír történelem további alakulásában.
Cromwell
A 17. század elején skót és angol (protestáns) telepesek érkeztek Írország északi területeire. Bevezettek egy sor diszkriminatív törvényt, mely elsősorban az ír katolikusokat sújtotta. 1641 -ben az ulster i katolikusok fellázadtak, és megtámadták a protestáns ír telepeseket. A polgárháborúban több mint tízezer protestáns vesztette életét. 1653 és 1658 között Anglia király nélkül maradt, és ezalatt Oliver Cromwell irányította a birodalmat, aki nemcsak megrögzött protestáns, de igen keménykezű uralkodó is volt. 1649 -ben seregével Írországba ment, hogy megtorolja a lázadást, lemészárolva többezer katolikust.
II. Jakab
Cromwellt II. Károly angol király , majd őt II. Jakab angol király követte az uralkodói székben. Jakab bevezetett egy sor olyan rendelkezdést, amely visszaállította jogaikba a katolikusokat. Amikor a katolikusok magasabb funkciókat is elkezdtek betölteni, mint az addig szokásos volt, az angol parlament gyanakodni kezdett, hogy a király vissza akarja hozni a katolicizmust. Jakab lánya, Mária, feleségül ment a protestáns III. Vilmos angol király hoz, aki ezáltal Jakab jogos utódjává vált. Ezalatt megerősítették az ír hadsereget, arra az esetre, ha Jakabnak szüksége lenne rá. 1688 -ban Jakabnak fia született, akit katolikusnak keresztelt, és azt akarta, hogy ő kövesse majd a trónon. A parlament ezzel nem értett egyet, és üzenetet küldtek Orániai Vilmosnak, hogy jöjjön, és foglalja el a trónt. 1689 -ben el is foglalta, és az ulsteri protestánsok is biztosították őt támogatásukról. Ezalatt Jakab Franciaországba menekült. 1690 -ben Jakab Írországba ment, hogy sereget gyűjtsön. Elkezdődött a harc az ír protestánsokkal. Végül a Boyne-i csata Orániai Vilmos és a protestánsok győzelmet arattak a katolikusok fölött. A csata emlékére minden évben felvonulnak a protestánsok a harc színhelyén.
Wolfe Tone és az egyesülés
1791 -ben Belfast ban Theobald Wolfe Tone megalapítja az Egyesült Írek Szövetségét (United Irishmen), amely haladó szellemű protestáns és katolikus írekből áll, és a két vallás békés együttélését célozza meg. A britek veszélyt látnak a szövetségben, és 1798 -ban megölik néhány tagját. Wolfe Tone erre felkelést robbant ki, amelyet a Vinegar Hill-i mészárlás sal az angolok kegyetlenül levernek. Ekkor Franciaországból erősítés érkezik, de az angolok ezt is legyőzik, a franciákat támogató íreket pedig hazaárulás vádjával kivégzik vagy tömlöcbe vetik. Wolfe Tone a börtönben öngyilkos lesz. A felkelést megtorlandó, 1800 -ban az angolok bevezetik az Egyesülési Törvényt (Act of Union), amely legálisan is kimondja Anglia és Írország (gyakorlatilag már rég érvényben levő, ám törvény által még nem szentesített) egyesítését. Ezzel létrejön az Egyesült Királyság (United Kingdom of Great Britain and Ireland).
Egyenjogúság
Daniel O’Connell , katolikus ügyvéd, 1828 -ban kampányt indított az ír katolikusok egyenjogúsága érdekében. A valódi cél az Egyesülési Törvény hatálytalanítása. Naggyűléseket szervezett Írország történelmi színhelyein, amelyeket a résztvevők túl magas száma miatt az angolok betiltottak. Ám O’Connellnek mégis sikerül eredményeket elérnie a katolikus emancipáció érdekében, és ennek fontosságát mi sem mutatja jobban, hogy később róla nevezik el Dublin legnagyobb utcáját.
A Nagy Éhínség
1845 -ben észlelték először azt a burgonyakórt (phytophthora infestans), amely attól kezdve minden évben elpusztította az ország burgonyatermését - elrothasztotta, mielőtt megért volna. Mivel a burgonya volt az írek fő tápláléka, és takarmányként is használták, élelem nélkül maradtak. Az angol és a protestáns ír földesurak (katolikusok nem rendelkezhettek földdel), kihasználva a szegénységet, elűzték a fizetni képtelen családokat földjeikről, házaikat leromboltatták, hogy ezáltal nagyobb legelőkhöz jussanak. 1841 -ben Írország lakosainak száma 8 175 000 volt. Ezt a számot azóta sem sikerült megközelíteni. 1846 -tól kezdődően több mint egymillió ember éhenhalt, további félmillió pedig – legyengült szervezete miatt – valamilyen betegség áldozata lett. Több millióan Amerikai Egyesült Államok , Anglia , Ausztrália vagy a világ más tájaira emigráltak az éhínség elől, és ott kolóniákat létesítettek. Az emigrációs hullám nagyjából 1900 -ban zárult le. Jelenleg Írországban kb. 3 920 000 ember él. A legtöbben úgy gondolják, Anglia tehetett volna az éhínség és a kivándorlások ellen, ám szándékosan nem cselekedett.
Nemzeti mozgalmak, függetlenségi harcok
IRB
1858 -ban megalakult az Ír Köztársasági Testvériség (Irish Republican Brotherhood, más néven Fenians), azzal a céllal, hogy ha kell, erőszakkal is kivívja az ír függetlenséget. Az Amerikába emigrált írek támogatták őket, így volt is némi esélyük elérni céljukat. 1867 -ben kirobbantottak egy felkelést, amit az angolok levertek. Az IRB ezzel nem szűnik meg, csak föld alá kényszerül egy időre. Ezalatt, mivel a protestáns ír középosztály is megrendült látván Anglia tétlenségét az éhínség alatt, Isaac Butt megalapítja az Ír Parlamenti Pártot (Home Rule Party), amely nem akar teljes függetlenséget Angliától, csak saját parlamentet és saját igazságszolgáltatást.
C. S. Parnell
1879 -ben Charles Stewart Parnell lesz a párt vezetője, aki megalapította a Földligát is (Land League). Gyűléseket, tüntetéseket szervezett az ír parasztok érdekében. A Földligához kapcsolódik a bojkott kifejezés is: egy Boycott nevű földesúr ellen alkalmazták először az ír parasztok, aki végül is katonai segítséget kellett, hogy hívjon a betakarításhoz, majd megszégyenülten elhagyta az országot. Ebben az időben több szervezet is alakult. Az Ír Parlamenti Párt nem akart teljes függetlenséget, csak független parlamentet, a módos protestánsokból álló Ír Unionisták (Irish Unionists) viszont helyeselték az Egyesülési Törvényt, és azt akarták, hogy minden maradjon változatlanul. Az ő ellentétpárjuk volt az Ír Nacionalisták (Irish Nationalists), akik teljesen független nemzetet akartak. Az Ír Republikánusok (Irish Republicans) abban különböztek az előbbiektől, hogy a független ír köztársaság létrehozását mindenek fölé helyezték, és az Ír Nacionalistákkal ellentétben nem fektettek hangsúlyt a független nemzet eszményére. Parnell pártja nem várt sikereket ért el a választásokon, ám később a katolikus egyház megbuktatta, felfújva egy magánéleti félrelépését.
Kelta Újjászületés
Az Ír Nacionalisták nemzeti újjászületési mozgalmat indítottak: 1884 -ben megalakult a Gael Atlétikai Egyesület, a GAA (Gaelic Athletic Association), melynek célja a hagyományos, „történelmi” ír sportok népszerűsítése. 1893 -ban, protestáns kezdeményezésre, megalakult a Gael Liga (Gaelic League), melynek fő céljai az ír nyelv megmentése és újbóli elterjesztése, valamint a hagyományos ír irodalom és kultúra népszerűsítése voltak. A GAA és a Gael Liga tevékenységét nevezik Kelta (Gael) Újjászületésnek.
Mi Magunk
1900 -ban az IRB elkezdett újjászerveződni, majd 1905 -ben megalakult a leghatározottabban angolellenes párt, a Sinn Féin (Mi Magunk), melynek vezetője a dublini Arthur Griffith . Griffith a Magyarország feltámadása (The Resurrection of Hungary) című könyvében fejtette ki elveit az ország függetlenségét illetően, példaértékűnek tartván az osztrák-magyar kiegyezés t. Eközben a parlamentben éles és végeláthatatlan viták folytak Írország függetlenségéről - mivel a protestánsok ki akartak maradni minden, az íreket érintő rendeletből, továbbra is angol kormányt akartak. 1913 -ban létrejött az Észak-ír Önkéntes Erők (Ulster Volunteer Force), egy rendkívül agresszív katolikusellenes félkatonai szervezet, amely ellen a rendőrség nem tette meg a megfelelő lépéseket, így a katolikusok is megalakították a maguk félkatonai szervezetét, az Ír Önkéntes Erőket (Irish Volunteer Force).
